Naplóírás – a saját történetünk

21462584_1159969067479709_309492215769224520_nA családtörténeti kutatásnak része a saját történetünk papírra vetése is, amit talán legegyszerűbben naplóírással tehetjük meg. Persze ebben nagyon nem jeleskedem: eddig csak a misszióm alatt sikerült meglehetős rendszerességgel naplót írnom, és az is már 17 éve volt. Előtte gimiben írogattam, azóta inkább csak blogot.

Pár hete olvastam egy cikket, sajnos nem emlékszem arra, hogy hol, hogy a mi digitális, felhőben tárolt világunkból nem sok fog megmaradni a jövő régészeinek. Amilyen gyorsasággal avulnak el a technológiák, amikkel a fényképeinket, dokumentumainkat img_5064-1“tartósítjuk” az örökkévalóságnak, már száz év múlva nem fogja tudni senki megnézni, elolvasni őket. Ha csak arra gondolok, hogy már nem tudnám meghallgatni azt a kazettát, amit a nagymamámmal vettünk fel a misszióm után, és az még nem is volt annyira régen, értem, hogy mire gondolt a szerző. A jövő régészei csak a fennmaradt tárgyainkból próbálhjatják meg kikövetkeztetni, hogy milyen is volt az élet a 21. században. Hogy utánam mi fog megmaradni? Néhány sosem lebomló műanyag tárgy, például horgolótűk nyele, esetleg a Pandora karkötőm, és reméllhetőleg a naplóm tartalma. Amióta elolvastam ezt a cikket, egy kicsit következetesebben írok naplót.

Általában amikor előveszek egy szép új naplót, elbizonytalanodom. Vajon azok a szavak, történetek, amiket leírok méltóak a szép füzethez, a minőségi papírhoz? Vagy csak összemaszatolom a macskakaparásommal? Sokszor emiatt amit írnék csak a fejemben születik meg, és nem kerül papírra. Próbálok ezen javítani, és mindent leírni, amit picit is fontosnak tartok, de amikor a rengeteg csodaszép napló oldalt látom a Pinteresten, a maguk rendezettségével, szépségével, akkor nehéz nem ahhoz hasonlítgatni az én nem igazán szép füzeteimet. Oh well, ahogy a művelt japán mondaná. Itt az idő nem másokhoz hasonlítgatni az én történetemet.

 

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.